Egy szép őszi napon az egész iskola kirándulásra indult. Reggeli után útra keltünk a Mátrafüredi Erdészeti Iskolába. Nagyjából negyven perc múlva oda is értünk.

 

Miután beléptünk a kapun, máris az agancs-faragós standnál álltunk. Mindenki elámult: voltak ott gyertyatartók, kések, bicskák, kulcstartók és megannyi féle tárgy. Első látásra el sem hittem, hogy ezek a tárgyak faragva vannak! Annyira tetszettek, hogy vettem is egy gyertyatartót a családi ebédlőasztalra, és egy kulcstartót a ház kulcscsomójára.

 

Voltak még túrajelzésekkel, gombákkal, famunkával foglalkozó standok is, és egy másik, ahol dunsztosüvegekbe lehetett kis növényeket tenni.

 

Miután eltöltöttünk néhány órát, elsétáltunk a kisvasút megállójához. Nem kellett sokat várni, és már jött is a vonat. Természetesen mindenki a nyitott kocsiba akart ülni, ezért én beültem a zártba: ott akadt hely bőven. Miközben a kisvonattal Gyöngyös felé tartottunk, én meséltem egy kicsit a vasútról a kocsinkban ülőknek. Útközben észrevettem, hogy a régi 2-es metró lámpái voltak beszerelve.

 

Amikor leszálltunk, a busz már az állomás mellett várt, hogy visszavigyen minket az iskolába. A napunk a finom ebéddel ért véget.

 

Mivel még új vagyok az iskolában, nagyon örültem, hogy a második napon kirándulni mentünk, mert így kicsit jobban megismerhettem az új közösségemet.

 

Kaulics Márton írása