A kontinens csak alig 300 éve játszik szerepet az emberi civilizáció történetében. Ekkor kezdődött felfedezése, melynek során évről évre közelebb jutottak a kutatók a kontinenshez. A középkori emberek legendákból, homályos elképzelésekből és feltételezésekből indultak ki, amikor térképeiken ábrázolták a földrészt.
A 18. században kezdődött meg tényleges kutatása és felfedezése, melynek során James Cook 1773-ban először átlépte a déli sarkkört.
Évekkel később, a 19. század első felében több felfedezőút is indult. 1820-ban három különböző expedíció is elérte az Antarktiszt. Az amerikai Nathaniel Palmer fókavadász, felfedező, Fabian Gottlieb von Bellingshausen német tengerész felfedező, a cári orosz haditengerészet tisztje, valamint az ír születésű Edward Bransfield, az angol haditengerészet tisztje is úgy vallotta, hogy ő pillantotta meg először a földrészt.
Az Antarktisz felfedezésének dicsőségét a britek és az amerikaiak is magukénak követelik, de a mai adatok alapján már bizonyossá vált, hogy elsőként Fabian Gottlieb Thaddeus von Bellingshausen pillantotta meg a kontinenst az orosz felderítés keretein belül, 1820. január 28-án.
A jeges kontinens felfedezéséért tehát három kutatócsoport is követelheti magának a címet. A szárazföldet mindhárom csapat megpillanthatta, hajóikkal azonban nem tudtak partra szállni. Egy évvel később, 1821. február 7-én John Davis kapitány szervezett expedíciót, amely már érintette a szárazföldet, ezzel ő lett az első ember, aki az Antarktisz földjére (jegére) lépett. Ezután lecsillapodott a kutatási láz.
Idén egy új kutatás is napvilágot látott, amely szerint az új-zélandi maorik lehettek az Antarktisz első felfedezői. Az Otagói Egyetem irodalmi és szóbeli történelmi forrásokon alapuló vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy Új-Zéland – maori nevén Aotearoa – őslakosai, a maorik lehettek az első emberek, akik felfedezték az Antarktiszt környező vizeket és valószínűleg a kontinenst is.
A tudósok szerint a maorik és polinézek vélhetően már a 7. században nagy utakat tettek meg messze délre, ezeket az utakat több, szóban fennmaradt történelmi emlék is felidézi. A Ngati Rarua és a Te Ati Awa maori törzsek szóbeli emlékei szerint az első ember, aki elutazott az Antarktiszhoz, Hui Te Rangiora polinéz felfedező volt a 7. század elején.
Tudományos vizsgálata a 20. század elején kezdődött. Az első világháború után repülős felfedező és térképező utak vették kezdetüket.
A második világháború után kezdtek kiépülni a modern kutatóállomások, elsőként – azok között, melyekben egész évben kutatómunka zajlik – az ausztrál Mawson kutatóállomás kezdte meg működését.
1959-ben írták alá az Antarktisz-egyezményt, mely deklarálja, hogy a kontinensen csak békés kutatómunkát lehet végezni, katonai tevékenység, valamint a terület gazdasági kiaknázása tilos. Az 1950-es évektől kezdődően a turizmus is fejlődésnek indult.
Az összeállítást készítette:
Pótz Natasa
6. osztály
